A telefonomon beállított T-percek még érvényesek voltak telefonálni a harmincasoknak. Első dolgom volt felhívni a Rékát. Kisírt hangon felvette a telefont. Meglepődve kérdeztem tőle, hogy mi lehet a baja. Kettőt találhatunk. A férfiak. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Összevesztek a múlt napi buli miatt. Lényege, hogy Réka elment, Máté otthon maradt. Ebből kezdődött az egész konfliktus. Őket olykor-olykor nehéz megérteni, de ők így egy pár! Hogy őszinte legyek néha irigylem őket, és hozzá teszem lassan két éve vannak együtt. Mikor már normálisan tudott beszélni, elkezdtük összerakni az estét. Háromnegyed 6-kor a BLG előtt. Egyszerre indultunk és egymás felé mentünk, közben a szokásos csacsogás a T-percek elhasználása miatt, amit mindennap lekérdezek és használok a Péterrel való esti „traccsparti” miatt. Erre most mondaná Péter hogy ”Ez a traccsparti buzisan hangzott!” Kis késéssel, de megkérdeztünk a Pizza Kertbe. Ittunk egész este folyamán 4 teát 1 őszilét és Réka a szokásos cigijét szívta. Láncdohányos. Majd elkezdtük kivesézni a történteket. Rövid időn belül megjött két jó ismerősöm. Illetve barátom vagy mi. Szeretem őket. Jó fejek.. még nagyon régen ismerkedtem meg velük. Mondjuk a bátyjával volt egy-két dolgom, amibe nem igazán mennék bele. Azt hiszem elhanyagolható. De hogy értsd: beleszerelmesedtem ( 2 éve március elején), neki volt barátnője én pedig mint ”kitartó szerelmes” (DE BUTÁN HANGZIK, Jézusom!) vártam, vártam, vártam és vártam. Idővel meguntam és hagytam.
Késő estig vele voltam és a testvérével. Persze Réka is velünk volt, sőt Rami, és Berni is jött. Pont 22:20-kor ment mindkettőjük busza haza, ezért egy darabig együtt mentünk. Elbúcsúztam tőlük, és leindultam. Hirtelen furcsa érzés jött rám, mert egy régi, de közeli ismerőssel tölteni az estét kicsit furcsa volt. Mintha előjöttek volna azok a régi emlékek. Kis idő múlva felhívtam Pétert. Jó volt Péter hallani a hangját az este, de kicsit érdekesen éreztem magam. Hiányzott. Jó lett volna megölelni. Elvitte a kutyust, amit kapott tőlem az albérletbe. Néha meginogok, néha nem érzem, hogy szeret, és mikor annyit kérdeztek tőlem hogy: ”- Mondta már, hogy szeret?” Kicsit zavartan mondtam:”Nem...”
Hiányzik egy-két apró dolog. Azt akarom, hogy szeressen! Félek, hogy én leszek az aki azt mondja, hogy legyen vége. Lassan 4 hónapja várok. Várom, hogy mondja, hogy hiányzom neki, hogy fontos vagyok számára és hogy én kellek neki, de nem panaszkodom. Megtesz értem rengeteg dolgot, de még is hiányzik valami. Gondolkodtam rajta, hogy nem veszi komolyan a kapcsolatunkat (? )vagy mi lehet a probléma? Hogy én voltam az első barátnője után? DE miért NEKEM kell szenvednem az előző miatt? ! Úgy érzem, soha nem fogom megérteni. Most csúnya leszek és bunkó, de azt hiszem, ahogy oda voltam érte meg vissza úgy egyre jobban érzem magamon, hogy már nem vagyok oda érte annyira, viszont tudom, hogy ha elhagyna vagy én őt, akkor borzasztó lenne. Befejezem a lelkizést, mert lehet hogy ez megint egy rossz passzban lévő gondolat és gondolatmenet ez. Este hívom.
19:45 van. Lassan Barátok Közt és 22:00 és jöhet a ”traccsparti” Vele.
