Napok óta rosszul alszom.. ennek nem tudom, mi lehet az oka. Ez a pár nap kicsit felkavart, ha fogalmazhatok így. Folyamatosan gondolkozom és jár az agyam. Talán azért mert találkoztam egy olyan emberrel, akivel már jó pár éve nem illetve alig tartom a kapcsolatot. Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék. Mikor beszélünk, úgy érzem sokkal jobban érzem magam vele MSN-en, mint Péterrel. De van, mikor azt érzem, hogy jobb nem is lehetne, mikor Péterrel vagyok. Aztán valahogy sikerül lelomboznia a kedvemet, mikor előjön a hülyeségeivel, amivel engem bánt meg folyamatosan. Úgy is mondhatnám, hogy engem ver a sors az előző kapcsolatával. Ugyanis mást nem hallok, csak hogy nem meri a maximálisat kihozni magából, mert fél, hogy majd megcsalom, mint az előző barátnője. Aztán mikor mondja hogy ne várjak virágot nőnapra, mert eleget csalódott már ahhoz hogy ugyanazt a hibát kövesse el. Csak azt elfelejti, hogy ezekkel a mi kapcsolatunkat keseríti meg, és el van tévedve. Nekem nem rózsa kell. Nekem egy tulipán vagy kis szegfű is tetszene.. Mert én a picit is becsülöm,és néha sokkal jobb egy kis tulipán, mint egy rózsa vagy rózsacsokor. Beszélgettem már vele is erről. Amire nem is tudott normális magyarázatot adni. Aztán eljött az a bizonyos nap, amikor még reggel kaptam tőle üzenetet, mikor csörgetett nap közben, hogy gondol rám. Délután 3 körül járunk, mikor szokásához híven, ha itthon van és nem Pécsen, akkor megjelenik a suli előtt és hazakísér. Ugyanígy zajlott az a délután is. Megcsókolt. Megfogta a kezemet átmentünk a másik járdára és nevetgéltünk. Lassan be is kanyarodtunk a lépcsőházba és segít beírni a kódot, amivel be tudunk hozzánk jutni. Felmentünk a lépcsőn, kinyílt az ajtó. Lepakoltunk. Lekuporodtunk az ágyamra. Elég fáradt voltam már, hisz a hét vége fele jártunk. Majd előjött a szokásos téma. Mégpedig: ’’ – Nem vagy túl fiatal hozzám?! , - Neked még élned kell az életedet, és elmegyek megint Pécsre, csütörtökönként fogok hazajárni, itthon leszek vasárnapig. Nem kevés ez nekünk? Elbírjuk ezt a tehet? ’’ – Ezek után már én sem tudtam, hogy mindez hogy jön ide. Elérzékenyültem. Hallgattam csendben. Alig szóltam. A párnámba temettem a fejem és csak vártam. Kíváncsi voltam mikor mondja ki… és elérdekezett a pillanat, amikor megsimogatta az arcomat, megpuszilt, odahúzott magához és mondta hogy: ’’ Legyen vége. Jobb lesz neked is. Hidd el! ’’ és ekkor bekövetkezett a krokodilkönnyes jelenet és megkértem, hogy menjen el. Próbáltam erős lenni. Kikísértem. Megvártam míg felhúzza a cipőjét, majd rám nézett és azt akarta hogy öleljem meg. Ránéztem. Az ajtó már nyitva volt és elküldtem. Majd miután becsuktam az ajtót elkezdtem egyre hangosabban sírni. Anyu felhívott, hogy vettem e zsemlét, csak a szokásos. Remegő hanggal beszéltem hozzá. 2 szavamba került, hogy rájöjjön valójában mi is a bajom. Letettem a telefont és sírtam, sírtam és sírtam. Majd elmentem Anyuhoz a bankba. Megvártam míg végez. Sétáltunk hazafele, elmeséltem neki az egész történetet és csak annyit mondott hogy: ’’ – Aki menni akar, az had menjen!’’ és igaza volt. Ő akart, hát ment is.. Majd 3-4 órával rá bejelentkeztem MSN-re, és írt. ’’ Holnap találkozzunk! Kérlek. ’’ Illedelmesen visszaírtam. Megkértem hogy kicsit hallgasson meg, leírtam neki mindent, ami akkor nyomott és éreztem. Úgy éreztem ezeket tudnia kell. Meglepődtem, mert nem tudott rá mit írni csak azt hogy holnap vár suli után. Este kaptam tőle 2 SMS-t, amiben Ő is elmondta a saját véleményét. Majd nehézkesen, de elaludtam és eljött a reggel. A másnap. Ott is volt háromnegyed 3-ra a suli előtt. 2 puszi. És mentünk egymás mellett. Igazából nem vártam semmit ettől a találkozástól, de még is reménykedtem ott nagyon mélyen. Elkezdett nekem valami másról beszélni és szóltam neki. Sajnos kaptam egy telefont Anyutól, hogy mennem kellene hozzá mert ott is valami zűr volt és fontosabb volt Anya gondja, mint a sajátom. Rá 5 percre megbeszéltük, hogy este találkozunk és el akar mondani nekem mindent. Így is lett. Idejött hozzánk. Elsétáltunk az Erzsébet térre és egy pad előtt megálltunk és belekezdett. Mondta csak mondta és mondta.. majd megvártam míg én is szóhoz jutok, és megegyeztünk. Ezután minden rendben volt. Bántott hogy ő volt az első aki levette a kapcsolatban-t, a képeinket, a szövegünket, mindent IWIW-ről. Nem az emberek véleménye érdekelt és zavart, hanem az hogy neki tényleg ennyi volt. A záró szava meg csak annyi volt hogy: ’’- Mikor nincs melletted valaki, akkor jössz rá hogy mennyit is jelent.’’ Kis veszekedéssel és a kiosztásom után lecsillapodtunk és megcsókolt. Bocsánatot kért és minden rendeződött újból. Csak így belegondolva mindebbe már megint itt tartunk. Távolságtartó néha. Megijed, hogy ha sok szeretet kapok akkor nem fogom majd értékelni, de ezzel csak az a baj, hogy nagyon jól tudja hogy én vagyok az az ember aki önzetlenül szeret, ha érzi hogy viszont szeretik. Nem 100%-ig van bennt egy kapcsolatban, hanem 90%-ig. Most azt játszom amit Ő. Én is 90%-ig. Igazából nem tudom miért, de bevált. Megijedt és összekapta magát. Csak nekem így nem annyira működik egy kapcsolat.
- Atya ég! Fél 3! Be is fejezem a mai lelkizést, mert kiég a szemem. Megyek cseppenteni. Majd még jövök.
