Minden jól ment eddig nem? Túléltük az sms és mms technikát, a kör e-maileket és a chat-háborúkat. Telepítettünk Messengert, fennt vagyunk a Myspeac-en.Mindneki megkapta végre a sanszát, hogy inkognitóban vagy magamutogatva brillyrozhasson a világhálón. Volt hátom barátunk, huszonhárom haverunk, és egy szerelmünk. Aztán pont jött za IWIW.
Addig a napig míg nem kaptál rá meghvíót, a leghátsó gondolatodban sem fordul meg, mi lehet az óvosdás cimboráddal meg gyerekorvosoddal. Kit érdekel? Egy ártatlan regisztráció viszont új távlatokat nyitott meg. Az alapötlet díjazandó: végre megtalálhatod az elveszett ismerősödet, akitől elsodort az élet, meg aztán összetoborozhatod az általános iskolás osztályodat és csaphattok egy jó nagy hepajt az találkozás örömére. És nem utolsó sorban: téged is emgtalálhat mindenki. Keresve és találva lenni pedig jó érzés. Az adatlap feltöltése előtt pedig felteszel egy halom képet magadról. Meg van erre standrad technika: csajok dögöset, fiúk májert. A napszemüveg alapkellék mindkét nemnél. Kell egy a kép a brutálnyaralásról, de megteszi helyette a nagyidék pósztertapétájának dőlős pózer kép is. Kell egy arckép ( napszemdzsó kötelező megint!), kell a családdal egy , mert protokoll és legalább kettő a háziállatoddal. Egy buli fotó, teliszájas nevetéssel, átkarlva, összebújva, kihagyhatatlan ( ha lehet napszemüveggel, persze) egy a kedvenc zenekarodról, egy trükkbeadós és egy olyan ami háromn pontot (...) tehetsz címként. Kész a galériád. Ha kapcsolatban vagy, azt se képpel, se szóval nem hozod nagyérdemű tudomására, legalábbis amíg te kisciciád nem vágja be érte a halálos durcát. Akkor felraksz egy fotót végre róla is, félreérthető feliratozással. Az okosok már itt törlik magukat. A többiek meg folytatják. Indul a keresés orrvérzésig, a bölcsitől a tegnap délutánig, ismerőst, de gyorsan! Az adatlap másodrangú. A képekre cuppansz. A vkéonyak kövérek lettek, az ovis szerelmed felismerhetetlenségig eltorzult, a lúzerek meg menőkké avanzsáltak, meg menőbb társukkal fonódnak egymásba a képeken. Ráklikkel, hogy ismer. És utánna? Nincs utánna. Nagy ritkán még erőfordul egy "Ezer éve... Mi van veled?" üzenetváltás, örülsz, hogy ő a 324-edik ismerősöd, aztán kábé ennyi, kifújt a történet. Mikor az összes osztálytársad bejelölted, de az összeröffenés valahogy mégsem akar megvalósulni, az a veszélyes ötleted témad, hogy megkeresd a régi szerelmeidet. Lehetőleg az összeset. Közben meg sem fordul a fejedben kérdés: minek? Bár mindannyian kapcsolatban éltek, szívesen idézitek fel a közös múétba buja momentumait, cinkos kacsintó ikonal megspékelve. Egy hétig. Utána ez a tábor is elcsendesedik. Próbálsz még az üzenőfalon elrejteni valami idézetet vagy poént, ami azt sejteti a nagyközönséggel, hogy az életed izgalmas teleregény, de arra nem gondolsz hogy erre igaziból a kutya nem kíváncsi. Mégis minden áldott nap mikor bekapcsolod a géped, ide lépsz fel előszőr. Vár ott téged száz semmitmondó fotó, adatlap, olyan embereknek fotói és adatlapjai, akik állítólag ismernek. Nem jobban, persze, csak úgy, mint a sarki pék, a trafikos, akitől a cigid veszed, vagy kaller, aki már az arcról kiszúr a trolin. A rendszer lassan, de majdnem biztosan eléri, hogy rákattanj. Beteg dolgokat hoz ki belőled. A saját dolgaid helyett mások űrlapját, az utolsó belépés dátumát, a galéria változásait csekkolod. Ideges vagy, ha nem kapsz választ az üzenetedre (noha az illető járt már azóta za oldalon ),és még jobban idegesít, amikor réged nyaggatnak, hogy miért nem reagálsz az ő leveleikre. A csajoddal elharapozódnak a viták, jönnek a félreértéesek, jelszókutatások, gyanusítgatások, magyarázkodások. Ha a butábban táborába tartoznál,akkor csak most törlöd magad. Az elvonó első körben simán megy, békés unalom tölti be a cyber-életedet. Új érzés éteren kivülinek, láthatatlannak és felderíthetetlennek lenni. Sőt jó! Hiszen az összes ember, akinek fontos szerepet töltesz be az életedben, körülötted van. Azokat pedig, akik neked fontosak, sosem hagytad elkallódni magad mellől. Klönben is, az élet erről szól: dolgok, emberek jönnek-mennek, néha felbukkannak új kapcsolatok, aztán esetleg elhomályosodnak, eltűnnek az évek múlásával. És ez így van rendjén. Az egyetlen gáz csak az, hogy ember vagy te is, kiváncsisággal, pletykaéhséggel és féltékenységgel megáldva/megverve. Úgyhogy két hét után regisztrálsz. Álénéven. Se kép, se izgalmas adatlap. Te azért ismét látod a többieket, és mintha kontroll alatt lenne újra minden. MEgnézed a barátnőd oldalát, percekig csak merengsz a képein, majd kilépsz az egészből. Magadban összegzel, van három barátod, négyszázhetvenhat ismerőöd, két csajod. A szerelmed? Ő már nincs. Ráment.
